Az extrakorporális lökéshullámterápia (ESWT) egy akusztikus és mechanikai tulajdonságokkal rendelkező mechanikai hullám, amely fizikai mechanizmusú közegen (levegőn vagy gázon) keresztül továbbítható. Az orvostudomány területén a lökéshullám-terápia non-invazív és minimálisan invazív kezelési módszer, amelyet széles körben alkalmaznak olyan gyakori klinikai betegségekben, mint a combfej nekrózis, talpi fasciitis, valamint csont- és ízületi betegségek. A kezelés elve elsősorban a következő szempontokat tartalmazza:
1. Mechanikai stresszhatás: A lökéshullámok nagy nyomást és feszültséget keltenek a terjedés során, ami stimulálhatja a szöveti sejteket, elősegítheti a sejtek anyagcseréjét és helyreállítását. A sérült szövetek, például a derékizmok, inak és szalagok esetében a lökéshullámok aktiválhatják önjavító mechanizmusaikat, és felgyorsíthatják a gyógyulási folyamatot.
2. Kavitációs hatás: Amikor a lökéshullámok folyadékban terjednek, apró buborékok keletkeznek, amelyek azonnali felrobbanáskor erőteljes energiát termelnek. Ez segít feloldani a mikroerek blokkolását, javítja a helyi vérkeringést, több tápanyagot biztosít a sérült szöveteknek, elősegíti a gyulladás oldását és a szövetek regenerálódását.
3. Fájdalomcsillapító hatás: A lökéshullámok enyhíthetik a fájdalmat az idegvégződések gátlásával és a fájdalomjelek átvitelének csökkentésével. Ugyanakkor serkentheti a természetes fájdalomcsillapítók, például az endorfinok felszabadulását is a szervezetben, tovább csökkentve a páciens fájdalomérzetét.
4. Osteogén hatás: A csontritkulás vagy törések okozta derékfájás egyes esetekben a lökéshullámok serkenthetik a csontsejtek aktivitását, elősegíthetik az új csontképződést, fokozhatják a csont szilárdságát és stabilitását, ezáltal csökkentve a fájdalmat.