A klinikai gyakorlatban a lökéshullám lökéshullám-terápiát jelent, és a fájdalom mértéke személyenként változik. Azonban minél erősebb a fájdalom, annál jobb a hatás. A kettő között nincs szükségszerű kapcsolat.
A lökéshullám-terápia olyan fizikoterápia, amely a betegségeket úgy kezeli, hogy megfelelő energiát adnak a meghatározott területekre. A felhasznált energia és a kiválasztott terület közvetlenül meghatározza a kezelés hatását, függetlenül attól, hogy a beteg milyen fájdalmat érez a műtét során. Túl alacsony energia esetén a terápiás hatás nem érhető el, túl magas energia esetén pedig nemkívánatos reakciók léphetnek fel.
Az alacsony és közepes energiájú extrakorporális lökéshullámokat általában krónikus lágyrész-sérülések, porc-sérülések és felületi csontszövet-összehúzódások kezelésére, míg a nagyenergiájú extrakorporális lökéshullámokat a mélyebb csontok nem egyesülésének, a törések késleltetett gyógyulásának kezelésére, valamint a combfej nekrózisa és egyéb osteogén rendellenességek.
Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a lökéshullám energiaszintje, annál nagyobb a fájdalom mértéke. De minél magasabb a fájdalom szintje, annál jobb a kezelés hatása. A kezelési folyamat során az orvosok választják ki a megfelelő energiaszintet és kezelési módot a páciens sajátos állapota alapján a legjobb kezelési hatás elérése érdekében.
Ha a beteg nyilvánvaló fájdalmat vagy kényelmetlenséget érez, időben értesítse orvosát, hogy az orvos módosíthassa a kezelési tervet vagy leállíthassa a kezelést. A túlzott fájdalom többletterhelést jelenthet a szervezetben, és befolyásolhatja a kezelés hatékonyságát.